https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/horvatorszag-karlovac-rafting-aktiv-turizmus-latnivalok/
A tengerig se kell utaznod, hogy maradandó élményekben legyen részed: próbáld ki Karlovacot és környékét!
Horvátországról a legtöbben azonnal a tengerpartra asszociálnak: a Balaton mellett alighanem ez a magyarok második legnépszerűbb nyaralóhelye, ahol minden évben rengeteg család piheni ki magát.
A Plitvicei tóvidék is eszünkbe juthat még, mint tömegek által látogatott turistacélpont, ezeken kívül azonban az átlag magyar valószínűleg nem sokat tud délnyugati szomszédunkról. Pedig bőven akad még felfedezni való az országban, ahogy erről egy sajtóút keretében mi is meggyőződhettünk.
Úti célunk ezúttal a Budapesttől alig négyórányi autózásra, nagyjából Zágráb és Rijeka között félúton található Karlovac (magyarul Károlyváros) és környéke volt.
A bő 50 ezer fős lakosságú települést a négy folyó városaként is emlegetik, mivel a Kupa, a Korana, a Mrežnica és a Dobra is átfolyik rajta, vagy a közelében.
Egyébként már az alakja sem mindennapi: felülnézetből egy hatszögletű csillagot formál. Ennek gyökerei még a középkorra nyúlnak vissza, a török betörés visszaverésére emelt várat vették körbe a különleges formájú fallal, rajta bástyákkal.
Itt igazi kisvárosi idill várja a látogatókat: hangulatos belvárosi utcácskák sörözőkkel, kávézókkal és éttermekkel, és több nagy park, ahová jó időben ki lehet ülni olvasni, vagy csak élvezni a napsütést.
Apropó éttermek: megérkezés után azonnal sikerült megtapasztalnunk a szláv vendéglátás szépségeit. A welcome pálinka mindenhol alap, nem nagyon fogadnak el kifogást, az adagok pedig annyira hatalmasak, hogy hiába hirdetik őket normálként, akár 2-3 ember is bőven jól lakhat velük.
A legexkluzívabb étterem alighanem a város melletti Dubovac várban található: itt igazán korabeli hangulatban lehet részed vacsora közben, maguk a fogások ugyanakkor kifejezetten modernek.
A vízi élővilágot legjobban a nemrég megnyílt Aquatika nevű édesvízi akváriumban lehet megcsodálni. Bár ennek lakói talán nem annyira látványosak, mint a tengerekben úszkáló, szivárványszínekben pompázó társaik, azért egy óriási méretű harcsán, vagy pontyon sem nehéz elámulni.
Az önálló körbenézés helyett érdemes idegenvezetést kérni, ekkor egészen kimerítő információ-áradatot kaphatunk a különféle halfajok életmódjáról, táplálkozásáról és egyéb viselt dolgaikról.
A délszláv háború sajnos Karlovacban is megkövetelte a maga áldozatait: a front közvetlenül a település mellett húzódott, és még manapság, bő két évtizeddel a harcok vége után is maradtak olyan épületek, amiket nem sikerült helyreállítani.
A történteknek külön múzeumban (Muzej Domovinskog rata) állítottak emléket, amelynek szabadtéri és fedett része is van.
A beltéri interaktív kiállításon a legmegrázóbb a helybéli áldozatok neveit és arcképét tételesen felsoroló emlékfal: a hősi halottak jelentős része még bőven a 30-as évei előtt járt, és a többiek sem voltak sokkal idősebbek.
Az épület melletti parkban kiállított harci járművek között a „megszokott” tankokon és repülőgépeken kívül egészen rendhagyóak is vannak: mint megtudtuk, ezek eredetileg teherautók és traktorok voltak, és azért borították be őket terepszínű páncéllal, hogy addig is harcolhassanak, amíg megérkezik a rendes felszerelés.
A városnézős turistáskodás mellett a környék számos kikapcsolódási lehetőséget kínál az aktív sportok szerelmeseinek is. A már említett négy folyóban nemcsak fürdeni lehet – bár nyaranta ez is komoly vonzerejük –, hanem evezni is.
Bennünket a Mrežnicára vittek el egy bő félnapos vízitúrára, ami azért is maradandó élmény volt számomra, mert sosem csináltam még ilyesmit ezelőtt. Túravezetőink azonban hamar meggyőztek róla, hogy nincs okom aggodalomra: mindketten hosszú évek óta járnak ide heti rendszerességgel, és a teljesen kezdők biztonságáról is maximálisan gondoskodnak.
A neoprén ruha, mentőmellény és bukósisak felvétele után indulhatott a kaland: kettesével ültünk be a hajókba és kezdtünk evezni, amihez egész hamar hozzászoktam. Csodaszép vízesések tarkították az útvonalat, néhányon mi magunk is lecsúsztunk a hajóban, ami további adrenalinlöketet adott – ahogy a sziklákon való lemászás is, amikor egy meredekebb vízesésen utasok nélkül küldtük le a hajót.
Bő 2 és fél óra után, sok pihenővel érkeztünk meg a célba, ahol piknikkörülmények között ebédelhettünk meg a délutáni napsütésben. A mennyei kézműves sajtok, felvágottak, péksütemények és bor feltették a koronát a programra. Mindenkinek csak ajánlani tudom, ki kell lépni hozzá a komfortzónából, de az én példám is mutatja, hogy érdemes. Részleteket itt találsz a jelentkezésről.
És még mindig a testmozgás: részt vettünk egy biciklitúrán is, a város melletti erdőben és dombokon végigtekerve. Ez talán kevésbé volt adrenalindús, viszont annál fárasztóbb, mivel a nagyjából 14 kilométeres táv majdnem felét emelkedőn tettük meg.
Ráadásul a terepviszonyok se voltak éppen barátiak, az avar, a faágak és a kavicsok is nehezítették a haladást. Maga a biciklizés jól esett, de ha hasonló terveid lennének, mindenképp mountain bike-ot, vagy más terepkerékpárt bérelj – erre egyébként például a Hotel Koranában van lehetőséged.
Karlovac környékén még több másik célpont is található elérhető közelségben, ahová ki lehet ruccanni egy rövid, de tartalmas kirándulásra.
Ha természeti szépségekre vágysz, a nagyjából egyórányi autóútra fekvő Slunj városkát ne hagyd ki: maguk a házak is festőiek, de a leginkább mesébe illő a meredek szakadékba lezúduló vízesések látványa.
Érdemes ellátogatni a nagyjából hasonló távolságban lévő Ogulinba is, ahol megnézheted az egyik legnépszerűbb horvát meseíró Ivana Brlić-Mažuranić interaktív meseházát. A horvátoknak ő hasonló jelentőségű, mint nekünk Benedek Elek, így annak ellenére is érdemes elmélyedni a munkásságában, hogy magyarul sajnos nem nagyon olvasható semmi tőle.
Szintén Ogulinban egy mesterséges tó, a Sabljaci is található, ami jó időben hasonlóan népszerű a fürdőzők körében, mint a Karlovacon keresztülhaladó folyók. A partja pedig igazi fűben ülős, piknikezős helyszín.
Utolsó nap egy keramikus házaspár otthonába és műtermébe látogattunk el, akik a háború alatt Hollandiába menekültek, azonban olyan erős honvágyuk volt, hogy a harcok vége után nem sokkal hazaköltöztek. Néhány évig Rijekában éltek, majd Ogulin közelében egy hamisítatlan vidéki birtokon találták meg otthonukat.
Itt nemcsak eladásra készítenek műtárgyakat, de rendszeresen tartanak workshopokat is, munkáikat pedig már a Plitvicei Nemzeti Parkban, valamint a karlovaci Aquatikában is kiállították.
Előzetes bejelentkezés után lehet meglátogatni őket, időpontot
