Horvátország sok bájos településsel büszkélkedhet, de mind közül talán a leggyönyörűbb Rovinj, amibe első látásra beleszerettem. Ez a varázslatos ékszerdoboz évszázadokon át velencei uralom alatt állt, ehhez illően hamisítatlan mediterrán hangulatot áraszt.
A zegzugos utcák elképesztően sok felfedezni valót rejtenek magukban, amiket eddig csak az útikönyvekből ismertem. Öten vágtunk neki a nagy kalandnak, és csupán néhány napunk volt rá, hogy megtapasztaljuk a valódi isztriai életérzést, ezért igyekeztünk mindent belesűríteni ebbe a rövid időbe. Utólag visszagondolva jó döntés volt szeptemberre időzíteni a nyaralást. Ilyenkor ugyanis alacsonyabbak az árak, sokkal kevesebb a turista, így nyugodtan sétálgathattunk, nézelődhettünk, és sehol sem kellett sorba állnunk.
Ahol a történelem és a művészet találkozik
Rovinj egy igazi gyöngyszem a mai rohanó világban, nincs semmi, ami a békességét, nyugodtságát megzavarná. Leghangulatosabb része az óváros, ahol úgy éreztem magam, mintha visszautaznék az időben. A macskaköves sikátorokban órákon át lehet andalogni, és beszippantani a látványt: a színes spalettás épületeket, a házak között kifeszített köteleken száradó ruhákat, a tengerbe futó utcákat – mint egy tökéletesen megkomponált remekmű.
A második nap reggelén felkapaszkodtunk a dombra, a település látképét uraló Szent Eufémia-székesegyházhoz. A harangtorony már önmagában is különleges látnivaló a névadó szent szobrával, az innen nyíló kilátás azonban mindennél szebb. Miután kigyönyörködtünk magunkat, elindultunk lefelé a macskaköves Grisia lépcsőin. Ez egy vibráló hangulatú hely, tele galériákkal és művészházakkal, a falakra lógatott festmények, installációk pedig elragadó keretet adnak ennek a békebeli miliőnek.
Színek, ízek, illatok kavalkádja
Kicsit körbenéztünk még a galériákban, majd utunkat folytatva elsétáltunk a főtérre, amit a pasztell színű házak tesznek igazán vonzóvá. A tér közepén lévő szökőkút népszerű találkozóhely az itt élők és a turisták körében egyaránt, mi is elidőztünk itt egy darabig. A 17. századi Balbi-kapu innen északra található, ami mindenképpen megér egy fotót, mert az egykori velencei uralom jelképének tartják.
A kulturális csemegék mellett kulináris élvezetekben sem volt hiány. Igyekeztünk minden helyi különlegességet kipróbálni, és felkutatni a legjobb fagyizókat, bisztrókat, tavernákat. Ezek közül kiemelném az Amforát és a La Puntulinát,amelyek tényleg felejthetetlen gasztro élményt nyújtottak.
És akkor még nem beszéltem a helyi piacról! A kikötő melletti standokon az olívaolajtól kezdve a szarvasgombán át a friss gyümölcsökig majdnem minden kapható. Az árusok közül sokan beszélnek magyarul, és az is emeli a vásárlás örömét, hogy mindenből kóstolót kínálnak.
A naplemente hangulata mindenkit elvarázsol
A település strandolás szempontjából is tökéletes választás, hiszen bőséges a választék. Mi a szállásunkhoz közeli Borik Beach-en lazultunk, és fantasztikus érzés volt a kristálytiszta tengerben úgy úszkálni, hogy közben ráláttunk az óvárosra. A vízi élményeket persze még lehet fokozni. Rovinj környékén több sziget található, és mindegyik másért izgalmas. A két legnagyobb a Szent András- és a Szent Katalin-sziget, ám az idilli szépségű Lim-csatornához is érdemes ellátogatni.
A kikötő adja vissza leginkább Rovinj hangulatát, ahol nemcsak a nappalok, hanem az esték is varázslatosak – erről magunk is meggyőződtünk. Azt hiszem, kevés csodásabb dolog létezik a világon, mint egy pohár bor társaságában gyönyörködni a Nap utolsó sugaraiban. Életem legszebb naplementéjét láttam, amikor utolsó este lementünk a mólóhoz: a Nap vöröslő korongja mintha megfürdött volna a hullámokban, mielőtt teljesen eltűnt a szemünk elől. A képkocka végérvényesen, kitörölhetetlenül bevésődött az emlékezetembe, és most is jóleső melegség járja át a szívemet, ha visszagondolok arra a pillanatra.
