Születésnapunkra kaptunk anyukámtól ajándékba egy hosszú hétvégés anyukámmal és az öcsémmel közös nyaralást. Pontosabban mi szerveztük, csak nem nekünk kellett kifizetni :). Hosszas válogatás és mérlegelés után a horvát tengerpartra esett a választás, az időpont kötöttsége és közelsége, valamint főszezon lévén nagyon nehezen, Rovinjban találtunk szállást, amit megfelelőnek találtunk. Első körben olcsónak tűnő vonatjegyek vásárlását terveztük, de aztán a Flixbus-nál találtunk még olcsóbb, gyorsabb és időbeosztásban is kedvezőbb megoldást. Este indultunk Budapestről és reggel 7 óra körül Porecsbe értünk, amit szintén meg akartunk nézni, de így időt és pénzt spóroltunk, mivel csak egyszer kellett a Porecs és Rovinj közti utat pluszban kifizetni.

1. nap – Porecs

A porecsi buszpályaudvaron van csomagmegőrző; ez előzetes információk szerint (két független forrásból) 10 kuna csomagonként és óránként, ami hosszabb idő esetén rengeteg pénz, de szerencsére kiderült, hogy az információ téves és 10 kuna csomagonként és alkalmanként az ár. Így egy kis táskapakolgatás után leraktuk az összes felesleges csomagunkat. A buszpályaudvar rendkívül közel van a tengerparthoz, így egy rövid séta után már a kikötőben szelfiztünk, élveztük a látványt és ámultunk a hajókon. Rengeteg luxusjachtot láttunk.

A part mellett sétálva megkerültük a félszigetet, közben a tengerben felfedeztük, hogy a part közelében bordásmedúzák úsznak. Ez nagyon érdekelt bennünket, mert még sosem láttunk bordásmedúzákat és nem is számítottunk arra, hogy itt találkozunk majd velük. Ezen kívül számtalan, kisebb-nagyobb halból álló rajt láttunk a part közeli részein és egy szép rákot is.

A félsziget megkerülése után a belseje felé sétáltunk, majd egy kis hűtőmágnes és képeslap vásárlást követően megnéztünk egy kicsi bájos templomot (Lady of Angels Church).

Ehhez közel látható az Ötszögletű torony, szintén a várost egykor körülvevő védelmi rendszer egy maradványa, amelynek felső részén látható a szárnyas oroszlán, a Velencei Köztársaság jelképe. Porecs és az Isztria nagyobb része jó ideig velencei fennhatóság alatt állt.

A sétálóutca a Marafor térre visz, amely az egykori római fórum helyén található. A teret szép színes házak és éttermek sokasága szegélyezi. Érdekes, hogy az éttermekből négy nyelven (horvátul, olaszul, angolul, németül) hallhatjuk az vevőcsalogató meghívásokat, de a fogóemberek szerencsére nem idegesítően rámenősek.

A tér mögött található a Neptunusz templom maradványa, szintén a római korból, de sajnos csak néhány oszlop és a talapzat maradt meg belőle.

Az egyik nyugodtabb fal aljában találtunk egy fiatal sirályt. Megetettük egy kis morzsával, és mivel nem volt nagyon félénk, pár közös fotót is csináltunk.

Innen a Szt. Eufráziusz bazilikához sétáltunk. Az eredetileg a 3. századból származó kis kápolnát Eufráziusz püspök bővítette kis a 6. század közepén és építtetett a tőszomszédságában egy Püspöki palotát és egy keresztelőkápolnát. A műemlékegyüttes ma a bizánci építészet nagyon jó állapotban megmaradt emléke és a világörökség része. A püspöki palota egyes termei múzeumként vannak berendezve, melyben vallási műtárgyak, festmények vannak kiállítva.

A templom épülete mellett egy hatalmas egybefüggő eredeti mozaikpadló található, az átriumban pedig egy kisebb külön kiállítást rendeztek be mozaikképekből. Ez a rész volt az egyik kedvencünk. A mozaikokat egyébként a bazilika egyik legfontosabb értékeiként tartják számon.

A látogatás során fel lehet mászni az épület harangtornyába is, ahonnan nagyon jól belátható nemcsak a bazilika területe, hanem az egész környék és a tenger is. (Nyáron nyitva 9-21 óráig, belépő 40 kuna.)

A bazilika megtekintése még sétáltunk a parton és a városban, élveztük a napsütést, a hangulatot.

Kicsit megpihentünk egy parkban, majd elindultunk a buszvégállomás felé, visszaérve felvettük a táskáinkat. A buszon alig volt más utas rajtunk kívül. Az út kb. 1 óra Rovinjig, hiszen a Lim fjord miatt az út jelentős kitérőre kényszerül, és több kisebb településen is megáll a busz

A szállásadónk Rovinjban a buszmegállóban várt minket és kocsival vitt el a szállásra. Egy két szobás apartmant béreltünk szinte közvetlenül a tengerparton, viszont a belvároshoz kicsit távolabb (Valdibora apartments). Nagyon tetszett a szállás, bár kicsit nagyobbra számítottunk a képek alapján. A tágas terasz volt a legjobb része, ahol sok időt töltöttünk, ott is ettünk esténként és reggelenként. Az alattunk lévő teraszhoz tartozott egy cica is.

Bolt is található nem messze, amire azért szükségünk volt, hiszen nem akartunk minden alkalommal étteremben enni. Otthonról is hoztunk elég sok ételt, zabkását, májkrémet, szalámit, kávét, főzős szószos tésztákat, stb., de azért nem volt elég a hozott mennyiség az összes reggelire és vacsorára.

A szállás elfoglalása után késő délután még fürödtünk egyet a tengerben a szállás melletti partrészen (Biondi strand). Ez egy nagykavicsos, sziklás part, de a megfelelő kis öblöcskékben egészen jól be lehet menni a vízbe; azért jó, ha van rajtunk vízi cipő. Még délután is elég sokan voltak, hiszen szuper strandidő volt.

2. nap – Rovinj

Másnap reggeli a boltba menet néhány helyen láthattuk, hogy a kocsibeállók tetejére kivit futtattak, és termés is volt rajtuk. Hasonlóan felfuttatva többször találkoztunk golgotavirágokkal.

Reggeli után gyalog sétáltunk be Rovinj óvárosához, ez kb. fél óra gyaloglást jelentett. Ebből az irányból és távolságból szuper rálátás nyílik az óváros félszigetére.

A város északi kikötőrészéhez érve láttunk először hajóbenzinkutat és nem messze dokkolt egy kisebb tengeralattjáró is.

Először a piacra értünk, ahol számos szuvenír mellett kínálják a helyi nevezetességnek számító olívaolajat és szarvasgombát, valamint gyümölcsöket. Van egy jó kis halpiac is egy kis épületben. Aki gyakran jár erre, annak biztos nem furcsa, de azért én néha meglepődtem, hogy az árusok magyarul is kínálnak és kóstolásra invitálnak. Abban persze már semmi meglepő nem volt, hogy legalább három nyelven mindenki beszél, aki turistákkal foglalkozik, de pl. egy hajóút teljes programját és a hozzá tartozó teljes marketinget magyarul is előadták nekünk egyszer.

A belváros utcái Rovinjban is szűkek és kanyargósak, köszönhetően a középkorból és kora újkorból megmaradt épületeinek. Az összkép nagyon jó, a hangulat magával ragadó.

Nagyon érdekes, hogy a part menti épületek sokszor szinte a vízre épültek, teljesen a part szélén vannak.

A félsziget túloldalára érve a Gradski térre jutunk, a kikötő a tér mellett van, és színes házak, és a velencei stílusú óratorony (amely éppen restaurálás alatt állt, amikor ott jártunk) szegélyezik. A tér közepén egy talán halászfiút ábrázoló díszkút áll, szemben pedig látható a legközelebbi sziget, a Szent Katalin sziget.

A félszigetet a déli oldalán megkerülve indultunk a székesegyház felé. Itt egymást érik az éttermek, amelyek tengerre néző terasszal rendelkeznek, vagy a teraszuk lenyúlik egészen a vízpartig. A legmeglepőbb mégis, hogy közvetlenül a félsziget fala alatt fürdőhelyek vannak, ahol a sziklákra épített vízi létrákon mászhatunk a vízbe. Az első alkalommal itt nem volt lehetőségünk fürdeni, de egy másik napon kipróbáltuk és az egyik kedvencünk lett.

A felfelé vezető úton séta közben végig a tengerre néző kilátásban gyönyörködhetünk.

A Szent Eufémia-székesegyház épülete az óváros házai fölé magasodik. A 18. század első felében kezdték építeni, de több, mint száz évvel később nyerte el mai formáját. A belső díszítése barokk stílusú. A templomban őrzik Szt. Eufémia szarkofágját és ereklyéit. Szent Eufémia egy kora keresztény kori fiatal lány volt, aki vértanúhalált halt. Eredetileg Bizáncban temették el, de amikor a hívek elhatározták, hogy a keresztényüldözések miatt biztonságosabb helyre szállítják a koporsót, a szarkofág eltűnt és a legenda szerint Rovinjban jelent meg. A szarkofág máig a templomban van.

A templom harangtornya, amit a velencei Szt. Márk székesegyház harangtornyáról mintáztak, Isztria legmagasabbja. A toronyba fel lehet mászni (10 kuna), erre öcsémmel vállalkoztunk, amíg a többiek a templomban megpihentek. Hát, a turistamennyiség kezelése elég szerencsétlen volt. Mindig csak annyi turistát engedtek fel a toronyba, amennyien a harangoknál elférnek. Ez így rendben is lett volna, csak azzal van a baj, hogy a lépcső és a feljárat áteresztőképessége jóval kisebb. Ennek az lett az eredménye, hogy kb. fél órát vártunk a lépcső tetejénél útközben egy csomó másik, nálunk sokkal türelmetlenebb és jobban siető turistával, mire végre kiléphettünk a torony tetejére. A látvány megérte a mászást és a várakozást.

Ebéd után egy jó hosszú parti sétával megkerültük az egész kikötőt, hogy kipróbáljuk a Mulini strandot.

Kicsit hosszú volt a séta, de megérte, mivel ez egy ingyenes, de jól felszerelt (öltöző, mosdó, amik szintén ingyenesek, van bár, és lehet napágyat és napernyőt kölcsönözni), kavicsos strand. A sirályok eléggé hozzászoktak a turistákhoz, eléggé közel merészkednek, sőt, szemtelenek is. Két turista felügyelet nélkül hagyta a cuccait, erre a sirály kibontotta a zacskót és elszedett belőle pár kekszet.

Miután jól kistrandoltuk magunkat, elindultunk visszafelé, és útba ejtettük a román korból megmaradt kicsi, hétszögletű Szentháromság Kápolnát, valamint felsétáltunk az Assisi Szent Ferenc templomhoz, amely a 18. század elejéről származik. Épp csak bepillantani tudtunk, mert éppen mise zajlott. Hazafelé félúton leültünk egy parkban és élveztük a pihenést.

3. nap – Rovinj

A harmadik napunk reggelén besétáltunk a kikötőbe és áthajóztunk a Szent András (vagy más néven Vörös) szigetre, amely a környék legnagyobb szigete. Érdekes módon a hajóra a jegyet a visszafelé induláskor kell megvásárolni. Az út kb. negyed óra és az oda-vissza útért 45 kunát kérnek. A szigetet a Hotel Istra ‘uralja’. A szigetre eredetileg egy bencés kolostort építettek, amit később főúri nyaralóvá alakítottak, ma pedig a hotel szerves részét képezi. Az egyik részében a hotel étterme kapott helyet. A bejáratnál láthattuk az árakat egy táblán, hát, egy kétszemélyes menü ára kb. felért a teljes nyaralásunk költségvetésével. Ez nem volt nagy gond, egyébként is a táskánkban lapultak az elkészített májkrémes szendvicsek :).Közvetlenül a sziget túloldala közelében van a Maskin sziget, amelyet egy töltéssel kötöttek össze a Szent András szigettel; a töltés remek hullámtörőként is funkcionál. Átsétáltunk és végül a töltés túloldalán, a bokrok tövében találtunk egy megfelelőnek tűnő helyet a letáborozáshoz. A strand itt aprókavicsos, a sirályok itt is emberekhez szokottak és nagyon éhesek, de legalább nem voltak pimaszok. A kis Maskin szigetnek két erős hátránya van. Az egyik, hogy nincsenek mosdók, csak a másik szigeten, valamint az, hogy naturisták előszeretettel használják, így csak óvatosan szabad bármely növényzettel jobban benőtt résbe bepillantani :). A strand elég jó volt, sőt sznorkelezni is tudtunk valamennyit.Miután kistrandoltuk magunkat, körbesétáltuk a szigetet és élveztük a tenger és a gyönyörű partok látványát. A séta közben sokszor lehetett fácánokat látni.

A körséta után  még a Szent András sziget túlsó végén is strandoltunk egy barátságon részen, ahol egy padra tudtunk lepakolni és a vízre nyúló árnyékba is tudtunk húzódni.

A hajóra várva kicsit sétálgattunk a hotel körül a kertben és a parton.

4. nap – Rovinj

A nyaralás utolsó napján szerencsére nem kellett korán elhagynunk a szállást, mivel a következő vendég csak az elutazásunk napja után érkezett. Az utolsó nap szintén a szokásos fél órás sétával indult, ezúttal az északi kikötőben szerencsénk volt, hiszen láttuk a halakkal beérkezett hajókat, ahol a munkások éppen a halakat szortírozták.A város sziklái alatti strandot választottuk, és mivel kellően korán érkeztünk, még viszonylag jó helyet találtunk magunknak. Itt is nagyon jó volt a strandolás, de az igazán szuper része a sznorkelezés volt. Nagyon jó sznorkelező hely, itt láttuk a legszebb halakat és jó nagy tengeri süniket.

Nem túl távol a parttól hirtelen felindulásból megpróbáltam egy sünvázat felvenni, de éppen nem sikerült elérni, mert elfogyott a levegőm. Csak utána tudatosult bennem, hogy sokkal mélyebbre merültem, mint eddig bármikor, de ez nem tűnik fel a nagyon tiszta víz miatt. Később egy kicsit kevésbé mélyen is láttam egy sünvázat, és addig próbálkoztam, míg végre sikerült elérni.

Az utolsó délutánunkat a szállásunkhoz közel eső kikötőn túl egy sziklás, valószínűleg fürdésre alig használt részen töltöttük. Az odajutás érdekes volt, mert a parton sétáltunk végig, és nem az úton, így lehet, hogy magánterületre is betolakodtunk. Itt is lehetett sznorkelezni, nem volt rossz, de a többi helyen sokkal izgalmasabb dolgokat láttunk. A sonkakagylókat, amiket itt láttunk, jól néznek ki, ahogy kiállnak az aljzatból. A parton az egyik sziklára téve találtunk egy hatalmas sonkakagylóhéjat is.

Nagyon tetszett a nyaralás, először voltam a horvát tengerparton (sőt, Horvátországban egyáltalán), és nem csalódtam. Amit nehéz megemészteni, azok a drága kajaárak, amelyekhez egyáltalán nem vagyunk szokva, hiszen a világ másik felén meg néhány balkáni országban szó szerint tizedannyiért is lehet jókat enni, mint a horvát tengerparton.