https://www.startlap.hu/utazas/ot-hely-horvatorszagban-amit-latni-kell/
Általában a magyar strandolni jár Horvátországba, ami tök jó meg minden, de azért próbáljuk nem azt hinni, hogy egy keskeny tengerparti sávnál nem tud többet mutatni magából az a terület, ami az ókor óta folyamatosan lakott.
A tengerparti szezonnak ugyan lassan már vége, így akár az őszt fordíthatnánk arra is, hogy felfedezzük Horvátországnak azon részét, ami nem (csak) a strandolásról szól. Tény, hogy a legtöbb látnivaló valamilyen szinten kapcsolódik a partvidékhez, ám ezek egy jó részéről sokan lemondanak, amikor a szezon közepén keresik a legélhetőbb, legkevésbé tömegnyomorba vegetáló partszakaszt.
Az alábbiakban olyan helyszíneket mutatunk be, ahova a turistaidény elmúltával már akár egy enyhébb demofóbiával is nyugodtan mehetünk.
Osijek (Eszék)
Eszék a horvátországi magyar turizmus által méltatlanul mellőzött város, pedig Eszék és környéke képezi az ország azon gasztronómiai központját, ahol nem a tengeri herkentyűk triumfálnak, hanem a hagyományos, népi ételek.
Amióta Magyarországon nem lehet halászni, azóta ha vendéglői közegben egy rendes halászlére vágyunk, nincs más választásunk, mint Horvátország, vagy Szerbia irányába átlépni a határt.Eszéken és a környékbeli horvát-baranyai falvakban kiválóan készítik ezt az eledelt, de akkor sem kell kétségbeesni, ha nem rajongunk a folyami halakért, elvégre esznek arrafelé mást is az emberek, ilyen például a csípősségéről és ízgazdagságáról ismert szlovéniai pásztorgulyás, a čobanac, vagy a helyiek megfejtése a kolbászra, ami a kullen.
Ezek mellett kiváló söröket is fogyaszthatunk, elvégre Eszéken kezdték el gyártani még a 17. század végén az Osjeckót, ami az első horvát sörként vonult be a történelemkönyvekbe. A gasztronómiai élvezetek mellett érdemes időt szakítani a Dráván átívelő „sétáló hídra”, ami a régi, még fából készült Szulejmán-híd helyén található, illetve lehet egy nagy sétát tenni a belvárosban és megcsodálni a különböző korokból származó építészeti emlékeket, valamint a remek állapotban megmaradt 18. századi erődöt.
Rijeka (Fiume)
Ide elsősorban azoknak érdemes ellátogatni, akikben él némi nosztalgia az Osztrák-Magyar Monarchia iránt, ugyanis Rijeka belvárosa és a kikötő egy része szinte tökéletesen megőrizte a boldog békeidőkre emlékeztető hangulatát és állapotát. Számtalan magyar vonatkozású emléket, épületet találhatunk itt, beszéljünk akár a fiumei kormányzó gróf Batthyány Lajos (csak távoli rokona a kivégzett miniszterelnöknek) palotájáról, ami ma tengerészeti és történeti múzeumként funkcionál, vagy a kikötőben bóklászva, a vasbakokon még ma is olvasható magyar nyelvű gyártói felirat.Emellett Rijekának nem csak magyar múltja, de egy apró jelene is van, ugyanis a történelem viharait túlélte itt egy mintegy 200 fős magyar diaszpóra. A kulturális látnivalók után elmerülhetünk a város nem mindennapi, eklektikus gasztronómiájában is, ugyanis a helyi ételfelhozatal magán viseli szinte valamennyi egykori tulajdonosának a keze nyomát, így a kulináris élvezetek egy érdekes ötvözetét nyújtják az osztrák, magyar, olasz és francia gasztrokultúráknak.
Zágráb
A horvát főváros kicsit olyan, mintha valaki megpróbálta volna összegyúrni Bécset Párgával és Budapesttel. A belvárosa gyönyörű, ráadásul az óvárosba ugyanúgy sikló szállít fel, mint Budán a Várba. Ami kihagyhatatlan és kötelező Zágrábban, az a kávé. Elképesztően jó kávét főznek arrafelé és erre a horvátok teljes joggal nagyon büszkék is, úgyhogy nehéz Zágráb belvárosában megtenni úgy 50 métert, hogy ne botoljunk bele egy kávézóba és ez így is van jól.
Ha már arra járunk, megnézhetjük azt is, hogy a horvátok valóban megfordították-e a Jelačić szobrot, mint ahogyan a népszerű legenda tartja.
Emellett érdemes egy rendeset piacozni is, hiszen a friss haláru és a különböző finomabbnál finomabb mediterrán gyümölcsök túl hívogatók ahhoz, hogy hosszú távon ellenállhassunk nekik.
Ha pedig mindezzel megvagyunk, vagy csak nincs nagy kedvünk a városi nyüzsihez, akkor akár meg is mászhatjuk a Zágráb határában található Medvednica-hegyet, ami a horvátok kedvelt kirándulóhelye és több turistaút is vezet felfelé, szóval nem kell hardcore falmászásra készülni.
Plitvicei-tavak
A szezon lecsengésével tehetünk egy bátortalan kísérletet a Plitvicei-tavak meglátogatására is. Az előző mondat azért sugall némi bizonytalanságot, mert amióta ennek a területnek papírja van az UNESCO-tól arról, hogy Európa egyik legszebb nemzeti parkja, azóta annyira ellepték a turisták (csak tavaly kétmillióan fordultak meg ott), hogy májustól már csak előzetes online regisztrációval lehet látogatni, mivel a park napi befogadóképessége tízezer fő.
Amúgy tényleg csodás az egész és ha bejutunk, nem fogjuk megbánni.
Arra kell még odafigyelni, hogy ha csak ezért kelünk útra, akkor olyan időpontot adjunk meg az érkezésre, amit mindenképpen tartani tudunk, ugyanis a foglalásunk maximum egy órán át érvényes, ha lekéssük, nem fognak beengedni.
A tavak gyönyörűségét még kiegészíti az ott megtekinthető egyedülálló növény és állatvilág, valamint a három karsztbarlang, a Nagy-barlang, a Fekete-barlang és a Tónimfa-barlang.
Varaždin (Varasd)
A nevét a magyar város szóból kapó Varasd Zágráb mellett a turizmus szempontjából a második legnépszerűbb nem tengerparti település Horvátországban. Vonzerejét a tökéletesen restaurált és szabadon látogatható várnak köszönheti. Emellett érdemes megnézni a Kézműves teret, ahol a hagyományos módszerekkel előállított fazekastermékeket és mindenféle ennivaló-féleséget vásárolhatunk.
Ha már az evésnél és Varasdon járunk, adjunk egy esélyt akár a helyi gasztronómiát modern köntösbe öltöztető Michelin csillagos Bedem, vagy a középkori életérzésre rágyúró Palatin éttermeknek. Persze ezek egyikét sem lehet olcsónak nevezni, ám a cserébe kapott ételek minden elköltött kunát megérnek.
Ha pedig már ettünk és a várat is megnéztük, akár sétálhatunk is egyet Varasd hamisítatlan barokk belvárosában, sőt, ha jókor érkezünk (idén már sajnos pont lecsúsztunk róla), részt vehetünk a minden szeptemberben megrendezett Trash Filmfesztiválon, ahol néhány napon keresztül a világ legrosszabb filmjein dőlhetünk a röhögéstől, már ha van ilyesmire ingerenciánk.
