https://bdpst24.hu/2019/09/10/horvatorszag-ezer-sziget-ezerarcu-gasztronomia/
Egy tengerparti étteremben elfogyasztott friss halvacsora leöblítve jóféle, Dalmáciában termett pošippal vagy plavac malival, hamisítatlan horvát gasztronómiai élményt kínál. A nyugodt kora ősz ideális az ország konyhaművészetének feltérképezéséhez, legyen szó fokhagymával készült tintahalról, ropogósra sült burekről vagy a méltán híres horvát borfajták gazdag választékáról.
Mediterrán éghajlatának, hosszú tengerpartjának, változatos domborzati viszonyainak és gazdag kulturális örökségének köszönhetően Horvátország jellegzetes ételei egyszerűségükben is hihetetlenül izgalmasak. A változatosságot az alapanyagok sokszínűsége adja: a gazdag horvát konyha a búzától a kukoricán át a burgonyáig, az erdei gombáktól a szőlőn át az olíváig és a mézig, a juhok tejétől és húsától a halfélékig a legkülönfélébb hozzávalókból válogathat.
Minden, ami úszik
A halfélék közül különösen népszerű a tintahal, amit jellemzően kétféleképpen kínálnak. Az egyik fogás a pržene, ami úgy készül, hogy a tintahalkarikákat vékonyan lisztbe forgatják, majd olajban kisütik, az ételhez hasábburgonya és majonézes mártás is jár. A másik népszerű eljárás a roston sütés, a jó sok fokhagymával készülő halra végül mi magunk facsarhatjuk rá a citromot. Persze a tintahal és a szintén gyakori frissen sült szardínia mellett rengeteg egyéb halfélét és tengeri herkentyűt találunk az étlapokon – csak győzzük végigkóstolni a kínálatot!
Húsételek és egyéb finomságok
Kár lenne kihagyni a térség jellegzetességeit, a csevapot és a pljeskavicát. Mindkettő darált sertés- és marhahús keverékéből készül, a különbség csak a formában rejlik. A csevapot kis hurka alakú fasírtokká, a pljeskavicát nagyobbacska, lapos, kerek pogácsákká gyúrják, és faszénen megsütik. Mindkettőhöz ajvár dukál: a piros húsú paprikából, padlizsánból készülő fűszeres, enyhén olajos mártás csípős és édes változatban is elérhető.
Horvátországban nagyon kedvelt a bárányhús is, az egyik legkedveltebb technológia pedig a grillezés. Köretnek bőségesen kínálnak salátákat, zöldségféléket, de a fokhagymával készülő mángoldos burgonyával is sokfelé találkozhatunk. A djuveč pedig – a nálunk is kedvelt rizses lecsó padlizsánnal dúsított változata – olyan kiadós, hogy egytálételnek is megteszi.
Ahogy a Balkán egész területén, úgy Horvátországban is roppant népszerű a pékségekben készülő burek. A vékony rétestésztát sokféleképpen tölthetik – hússal, túróval, sajttal, gombával –, majd zsiradékban kisütik. Édes változatban is érdemes megkóstolni.
A messze földön híres horvát tejtermékekről is muszáj szót ejteni: a joghurtoktól a túróféléken át a friss és érlelt tehén- és juhsajtokig óriási a választék. Attól se riadjunk vissza, hogy a hegyi utak mentén kínált házi sajtokból vásároljunk, nem fogunk csalódni!
Régiók konyhája
A különböző térségekben persze más-más gasztronómiai jellegzetességekkel találkozhatunk. Isztrián szeretik a sajtokat és hideg ételeket, de halakból és tenger gyümölcseiből is bőséges a kínálat. Jellegzetes helyi étel a borleves, és aki itt jár, a régió kincséből, a szarvasgombából készülő tésztákat és rizottókat se hagyja ki.
Dalmáciában rengeteg halat és zöldségfélét esznek, leginkább grillezve, és a helyi olívaolajat se sajnálják az ételekből. Kedvelt alapanyag a bárány, a desszertekben pedig gyakran feltűnnek a mediterrán aszalt gyümölcsök.
Lika és Gorski Kotar gasztronómiáját a hegyek, erdők és a gazdag legelők
határozzák meg. A térség egyszerű konyhájának alapja a szabad tűzön sütés, a legkedveltebb köretek pedig a kukoricadarából főzött polenta és a héjában sült burgonya. Itt is gyakran kerül bárányból készült fogás az asztalra, és erdei gombák is színesítik a választékot.
Szlavónia és Baranya konyháján erősen érződik a magyar hatás, kínálnak gulyást, és a paprika is népszerű fűszer. Főznek babféléket, tésztát, krumplit, bőkezűen mérik a zsírdús tejtermékeket, és a kenyérfélék, diós-mákos sütemények gazdag választékát kínálják.
Északnyugat-Horvátországban szintén főképp egyszerű ételek készülnek. Errefelé sok tésztafélét esznek, a kenyeret pedig kukoricából vagy árpából, esetleg a kettő keverékéből sütik. Tehéntejből erjesztett tejtermékekkel, zöldségfélékkel és salátákkal is bőségesen találkozhatunk, a téli étrendet pedig a hagyományos eljárással készült savanyúságok színesítik.
Borok Szlavóniától Dalmáciáig
A helyi ételek a méltán híres horvát borokkal együtt adnak teljes kulináris élményt, ezért akár az ország belsejében, akár a tengerparton járunk, ne hagyjuk ki a kóstolást. A kontinentális terület szőlői elsősorban Szlavóniában, Kutjevo környékén teremnek, a tengerpartmenti borok javát pedig Isztria, Zadar környéke és Dél-Dalmácia adják.
Északon a legelterjedtebb két fehér fajta a moslavac vagy šipon (lényegében furmint) és a graševina (olaszrizling), de kisebb mennyiségben olyan helyi szőlőfajtákat is termelnek, mint a Zágráb környékikraljevina vagy imbrina (ebből újabban pezsgő is készül), illetve a škrlet, ami a bogyó pirosas színéről kapta a nevét. A kékszőlők közül elsősorban a frankovkát (kékfrankos) termesztik, de fehér- és vörösborok egyaránt készülnek a nálunk is népszerű világfajtákból.
Isztrián a malvazija istarska az őshonos fehér fajta, ebből friss és hordós érlelésű, nagyobb testű borokis készülnek. Szintén őshonos a vörös teran szőlő, ami magas savú és viszonylag alacsony alkoholú bort ad. Krk egyedi szőlőfajtája a fehér žlahtina, amiből elegáns, könnyed fehérbort palackoznak, Susak szigete pedig a Kvarner-öbölben termesztett suščan vagy sansigot nevű vörös fajtákról ismert.
Észak-Dalmácia jellegzetes fehér szőlőfajtája a Šibenik környékére jellemző debit, amiből egyrészt könnyű száraz fehérbor (puljižanac) készül, a napon szárított fürtökbőlpedig szalmabor jellegű desszertbor (prošek) lesz. Itt a leghíresebb vörös fajta a babić, amit a Krka folyó torkolatánál, Šibenik és Primošten környékén termesztenek – testes, hosszan érlelhető vörösbort ad.
Dél-Dalmáciában,Korčula szigetén a pošip azőshonos fehérborszőlő, amiből testes, jól érlelhető borokat is készítenek viszonylag magas alkohollal. S végül a legelterjedtebb fajta az egyébként egész Dalmáciában termesztettvörös plavac mali, amelynek fő termőterülete a Pelješac-félsziget, a Hvar és Brač szigetek. Borát magas alkohol- és tannintartalom, jó érlelhetőség jellemzi. Érdemes megkóstolni leghíresebb változatát, a pelješaci dingačot – a bor címkéjén ábrázolt szamár azt szimbolizálja, hogy régen szamárháton vitték be a leszüretelt szőlőt a rendkívül meredek tengerparti ültetvényekről.