https://www.origo.hu/utazas/20190804-korcula-marco-polo-szulohelye.html
Korčula a horvát Adria egy kevésbé ismert gyöngyszeme, pedig minden rendelkezésre áll itt egy tökéletes nyaraláshoz: sűrű fenyő- és tölgyfaerdők, kristálytiszta tenger, több évszázaddal ezelőtt épült házak által alkotott középkori városnegyed, az óvárost védelmező, áthatolhatatlan várfalak, s egy harcos tánc, a moreska (magyarul: mórtánc) elnevezésű kardtánc. De ha ez még mind nem lenne elég ahhoz, hogy felvegyük a bakancslistánkra Korčulát, az már meggyőző érv lehet, hogy nagy valószínűséggel ezen a helyen született minden idők egyik legnagyobb utazója, Marco Polo.
Sokan és sok helyen elmondták már, hogy ha a nyaralásunk megtervezésekor horvátországi utazásban gondolkodunk, akkor a legtöbben még mindig elsősorban az Isztriai-félsziget népszerű nyaralóhelyeivel számolnak, pedig érdemes tovább autózni az autópályán, például Dalmácia délebbi tájai irányába, mert arrafelé sokszor kellemesebb és nyugodtabb helyeket találhatunk.
Már a görögök is elámultak Korčulától
Ilyen a Dél-Dalmácia meseszép szigetei közé tartozó, fenyőerdőkkel borított Korčula, nem messze Dubrovniktól. Nagyon közel fekszik a szárazföldhöz, vagyis a Pelješac-félszigethez. A horvát Adria egyik legnépesebb, egyben a hatodik legnagyobb szigete, 29 kilométer hosszú és 8 kilométer széles, hivatalosan közel 3 ezren lakják. Helyi idegenvezetőnk ugyan ennek majdnem a tízszeresére tette az itt élők számát, de ebben nyilván vastagon benne voltak az ott nyaralók is. Viszont kevés magyar keresi fel ezt a kis mediterrán ékszerdobozt, amely a britek, a franciák és a németek mellett – régiónkat tekintve – főként a lengyel, a szlovén és a cseh turisták körében a legkedveltebb.
Már az ókorban ideérkező görög gyarmatosítók is elámultak a sziget sűrű fenyő- és tölgyfaerdei láttán, el is nevezték „fekete Korfunak” a görög Korfu után. A mai turisták számára azonban az erdőkön kívül a szőlőhegyek, az olajfák, a gránátalmafák, fügepálmák és a kaktuszok is érdekes látványossággal szolgálnak.
Több kis település található itt, de mind közül a sziget névadója a legszebb: középkori hangulatú sikátorai, szűkre méretezett terei és kellemes tengerparti sétánya vonzó célpontot kínálnak a kikapcsolódást keresők számára. Óvárosi részét várfalak és bástyák védelmezték évszázadokon keresztül, hiszen földrajzi fekvésének köszönhetően hosszú időn keresztül fontos stratégiai központ volt.
Nevezetességei közül mindenekelőtt az Óvárost kell kiemelni, amely Horvátország egyik legjobb állapotban megmaradt középkori városrésze. Ez különösen akkor figyelemre méltó, ha tudjuk: a városfalak túlnyomó része például a 14-16. századra már elkészült. A várfalakat tagoló – és az évszázadok történelmi viharainak nyomait magukon viselő – bástyák közül pedig több ma is áll.
Az idelátogató turisták főként Marco Polo szülőházára és az óvárosra, továbbá a várfalra kíváncsiak. Nekünk, magyaroknak azonban Hamvas Béla fügefáját és Szabó Lőrinc emléktábláját is érdemes megnéznünk.
A Pelješac-félsziget szemközti partján fekvő Orebićben nyaraltunk, és eredetileg úgy terveztük, hogy egyik nap majd áthajózunk Korčulára is, egy kicsit körülnézni. Ehhez képest, amikor nem mentünk el kirándulni valahová a környéken, azon vettük észre magunkat, hogy minden nap átmentünk a szigetre.
Magával ragadott minket ez a több évszázaddal ezelőtti időket megidéző ódon ékszerdoboz, amely mediterrán sármjával, számtalan látnivalójával észrevétlenül is belopakodott a tudatalattinkba. Ráadásul nem is volt messze, mert a napközben folyamatosan közlekedő komppal körülbelül 10 perc alatt odaértünk.
Korčula városának középkori hangulatot árasztó utcái és terei könnyen belopják magukat az idelátogatók szívébe. Miután kikötünk a szárazföld felől érkező komppal, akár jobbra, akár balra indulunk el, az élmény garantált lesz.
Érdemes mégis az előbbi verziót választani, mert így jutunk el közvetlenül az Óváros szárazföldi kapujához. Magas lépcsősor vezet fel a középkori városnegyed bejáratához, amely felett a hosszú zászlórudas négyszögletű bástya, a Nagy-Revelin torony magasodik.
Mindenképpen érdemes felmenni a bástya tetejére (amit belépődíj ellenében megtehetünk), hiszen lenyűgöző kilátás nyílik innen az óvárosra, a tengerre és a közeli szárazföldre. Talán a Nagy-Revelin torony és közvetlen környezete Korčula legszebb része, az előtte található lépcsősor kedvelt találkozóhely, a mellette kitelepült árusoktól pedig mindenféle szuvenírt vásárolhatunk.
Évszázados sikátorok útvesztője
Miután vagy egy tucatnyi fotót készítettünk a bástya tetején elénk táruló látványról, a szűk utcákon keresztül elindultunk az óváros belseje felé. Ahogy egyre beljebb haladtunk a Velencére emlékeztető sikátoros utcákon, mind jobban magával ragadott minket a középkor hangulata, mindenütt tetten érhető volt a barokk és reneszánsz idők lenyomata. Sőt, a középkori házikók mellett néhány ókori római épület is mind a napig fennmaradt.
Maga az óváros egy halformájú félszigeten fekszik, amelynek a gerincén végighaladva Korčula számtalan nevezetességével találkozhatunk. De érdemes letérni a „főcsapásról”, és a félszigetet halszálkaszerűen behálózó szűk utcácskákat is végigjárni, mert azokban szintén számtalan kincsre bukkanhatunk.
A településen számos templom található, de a legszebb közülük a történelmi városnegyed legmagasabb pontján álló Szent Márk-székesegyház, amelynek építése még 1301-ben kezdődött meg, majd hosszú évszázadok során nyerte el végleges formáját.
A művészetek iránt érdeklődőknek a katedrálisban érdemes megnézniük a középkori itáliai művész, Jacopo Tintoretto által festett oltárképet, amely Szent Márk evangélistát ábrázolja, Szent Bertalannal és Szent Jeromossal.
A székesegyház mellett áll a ma már kulturális célokat szolgáló Püspöki Kincstár, de ezen a téren található a volt Gabrielis-palotában működő Városi Múzeum, továbbá több egykori dúsgazdag kereskedőcsalád – köztük az Arneri-, a Caenazzo- és az Ismaelis-família – palotája is.
A középkori világutazó rejtélye
A székesegyház mögött a háttérben pedig már felsejlik a nagy középkori utazó, Marco Polo szülőháza, aki a legendák szerint itt jött a világra, egy gazdag velencei család sarjaként.
Az idegenforgalmi marketing Korčula városában elsősorban Marco Polóra fókuszál: egyértelműen a középkori világutazó születési helyének tüntetik fel a települést, noha ezt inkább csak legendák, illetve a helyiek mély meggyőződése támasztja alá.
A helybéliek ettől függetlenül kisebb fajta ipart alapoztak erre a történetre. Megtekinthető itt például a nagy utazó szülőháza, a hozzá kapcsolódó kiállítással, a szuvenírüzletek pedig roskadoznak a Marco Polo nevével fémjelzett ajándéktárgyaktól.
A mai napig nincs egyébként kézzelfogható bizonyíték arra, vajon Marco Polo Velencében, vagy az atyja és nagybátyja által Korčula szigetén létesített kereskedőtelepen jött-e világra 1254-ben. Mindenesetre még napjainkban is élnek ott leszármazottai, akik ez utóbbi változatot tartják hitelesnek.
Saját feljegyzései alapján szintén az a legvalószínűbb, hogy valóban itt született, még akkor is, ha Velence is a magáénak vallja a felfedezőt. Az viszont biztosra vehető, hogy Marco Polo hosszabb ideig élt Korčula városában. Rengeteg titok lengi körül egyébként a személyét mind a mai napig. Sok történész még azt is megkérdőjelezi, hogy utazásai során egyáltalán járt-e valóban Kínában.
Korčulát a legenda szerint egy trójai hős alapította a 12. században. Történelme során számos nép megfordult itt, ennélfogva meglehetősen mozgalmas, eseménydús múlttal büszkélkedhet. Sajátos geopolitikai helyzeténél fogva először a görögök, majd a rómaiak, szlávok, avarok, később a bizánciak is szemet vetettek rá, éppúgy, mint Velence és Genova városa.
A szigetet először az ókori Korfuról érkező görögök gyarmatosították, erdei ugyanis kiváló alapanyagot szolgáltattak a hajóépítéshez, és a sziget első nevét (Korkyra Melaina = fekete Korfu) is sűrű feketefenyő erdeiről kapta. Később, a római uralom alatt hatalmas villagazdaságok jöttek itt létre, amelyek nagy mennyiségű gabonát, olívaolajat, bort, sózott halat és más élelmiszert állítottak elő, s ezekkel élénk kereskedelmet folytattak.
A szlávok korčulai jelenlétéről a 10. századból származik az első adat.
A 12. században a sziget felváltva állt magyar, genovai és velencei fennhatóság alatt. 1255 után egy időre állandósult a velencei uralom. Végül a genovai sereg 1298-ban Curzolánál (Korčula olasz elnevezése) legyőzte a velenceieket, és ezzel hosszú időre kiszorította őket erről a területről. A csatában Marco Polo is fogságba esett, és genovai börtönében írta le kínai úti élményeit.
1991-ig, amikor Korčula a független Horvátország része lett, még számos országé volt, egyebek mellett tartozott az Osztrák-Magyar Monarchiához, Olaszországoz és Jugoszláviához is.
Ha valaki e sorok olvastán kedvet kapott ahhoz, hogy ellátogasson ide, de úgy érzi, az idei nyárból már kifutott, számára jó hír lehet, hogy a szigetet nemcsak nyáron érdemes felkeresni, hanem egész évben, miután nagyon kellemes klímával rendelkezik, és az évi napsütéses órák száma eléri a 2700-at.
Korčula egyébként rekordernek számít szűkebb régiója idegenforgalmát tekintve, ugyanis még 1912-ben megnyílt itt az első szálloda. Már akkoriban is számos vendég látogatta meg a szigetet, amelyet sokan egy varázslatos ékszerdobozként emlegetnek, hiszen kis területen rengeteg művészeti értékű látnivalót nyújt.
Minket évszázados házaival, várfalaival és bástyáival Horvátország legszebb, középkori hangulatú városára, Dubrovnikra emlékeztetett: el is neveztük magunk között Kis-Dubrovniknak. Ha Korčulának talán nincs is olyan erős varázsa, mint Dubrovniknak, de nem sokkal marad el tőle. Innentől kezdve pedig nagyjából mindegy is, hogy itt született-e Marco Polo vagy sem.
