https://euroastra.blog.hu/2019/08/21/dubrovnik_449
Dubrovnik, szerb nyelven tölgyfaerdő, régi magyar nevén Raguza, üdülőhely és kikötőváros Horvátországban, az ország déli részén, az Adria partján. Az Adria gyöngyének nevezik. Erős személyes kötödésem van a városhoz, de ezzel nem terhelem az Olvasót.
A középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja, sokáig a Velencei Köztársasággal is rivalizáló Raguzai Köztársaság székhelye volt. Virágkorát a XVI. században élte, amikor 40.000 lakosával Európalegnagyobb városai közé tartozott. I. Lajos magyar király 1358-ban megszerezte Velencétől, és egészen 1526-ig, a mohácsi csatáig a magyar korona tulajdona volt. Jelentős magyar emlék, a város kolostoraiban őrzik a többi között Szent István király állkapcsát és koponyadarabját.
A város a horvát művészet, nyelv és irodalom egyik legjelentősebb központja, sok neves költő, író, festőművész és tudós lakhelye. Központja 1979 óta a Kulturális Világörökség része. A dubrovniki repülőtér (Cilipi) az ország legnagyobb utasforgalmú repülőtere évi kétmillió utassal. Innen busszal juthatunk el a városközpontba (Lapad), majd villamossal a vasúti pályaudvarhoz (Kolodvor) és a kikötőbe. Ahonnan az olaszországi Bariba, a „csizma sarkába” lehet komppal átutazni. A 200 kilométeres út menetideje 10 óra..A hajóállomásnál kezdődik a város zöld negyede, benne a villasor (Dragice Pravice). Ha valaki nem akar szállodában lakni, kedvező áron bérelhet szobát valamelyik családi házban.
A város védőszentje Szent Balázs, akinek szobrai szerte a városban megtalálhatók. Szent Balázs hasonlóan fontos mint Velence számára Márk apostol, így a város legnagyobb templomát is róla nevezték el. Február 3-át, Balázs napját a városlakók fesztivállal ünnepelik. Ez már a Raguzai Köztársaságban is ünnep volt, amin mindenki részt vett. Ezen a napon a fegyencek, a száműzöttek és az áttértek két nappal az ünnepség előtt és után szabadon közlekedhettek a városban. Ha jól viselkedtek, akkor a szabadságjogot kibővítették egy-egy héttel az ünnepség előtt és után is. A fesztiválra az egész országból érkeznek a városba turisták és távoli rokonok. Ilyenkor a helyiek népviseletbe öltöznek, és különböző kulturális programokat állítanak össze.
Lapad kikötőjétől 600 méterre található kis sziget, Lokrum. Története valószínűleg egyedülálló a világon. Területe 0,7 négyzetkilométer, a budapesti Margit-szigetnél kisebb. Lakatlan. Parkosított sétányaival, arborétumával, romkolostorával kedvelt turista kirándulóhely.
Partvonalát festői sziklaívek és barlangok tagolják, délnyugati részén pedig több, strandolásra is alkalmas partszakasz található, ugyanitt van a tengerrel összeköttetésben álló kis tó, a horvátok Holt-tengernek nevezik. Valaha félóránként hajójárat működött Dubrovnikból a szigetre, és vissza. Most vízitaxi-járatok kötik össze a dubrovniki régi kikötőt a szigettel, ahova külön belépődíjat kell fizetni.
A legenda szerint a keresztes háborúból hazatérő, a viharos tengerből Lokrumnál megmenekülő Oroszlánszívű Richárd alapította a sziget kolostorát 1192-ben. A XVIII. században a napóleoniFranciaország ellenőrzése alá került. A franciák 1798-ban felszámolták a kolostort, és felépítették a sziget csillag alaprajzú erődítményét, a ma már elhagyatott Fort Royalt. 1859-ben Habsburg Miksa osztrák főherceg, a későbbi mexikói császár megvásárolta (!) a szigetet, egy nyári lakot építtetett a kolostor köveinek felhasználásával. Ugyancsak ő vetette meg a mai arborétum alapjait egzotikus fák és növények betelepítésével. Később Ferenc József fia Rudolf trónörökös kezelte tüdőbaját a szigeten több ízben is.
Egy másik monda is fűződik a sziget történetéhez, nevezetesen a lacromai szerzetesek átka. Eszerint a szigeten élő bencések még a XII. században átkot mondtak mindazokra, akik birtokukba vennék Lokrumot. A XIX. században egymást váltó tulajdonosok tragikus sorsát (Miksa, Rudolf) ezzel az átokkal magyarázza a közhit.
Láng Róbert