főurak Szent László magyar
királyt hívták meg Horvátor-
szág trónjára, a nyolc évszázadon át
tartó magyar–horvát államközösség
mély történelmi nyomokat hagyott
az ország életében. A 16. századi
török uralmat leszámítva Horvátor-
szág a Magyar Királysággal fenntar-
tott perszonáluniójában megőrizte
államiságának legfontosabb jegye-
it, illetve területi különállóságát és
autonómiáját. Nem volt tehát több
évszázados magyar megszállás,
ahogyan ezt a Kárpát-medencei
utódállamokban szokták emlegetni
a többségi nemzetek történetírói. Aki
bejárta a monarchiabeli utódállamo-
kat, az tudja, hogy Horvátországban
kedvelnek leginkább bennünket,
magyarokat. Ugyanakkor az is igaz,
hogy Szlovénia mellett sajnos ma
már itt él a legkisebb, mintegy 15
ezres lélekszámú magyar közösség,
elsősorban az országhatár közelé-
ben, Eszék-Baranya megyében. A
példásan kiépített, nyugat-európai
minőségű autópálya-hálózatnak kö-
szönhetően turisztikai szempontból
a mintegy ötszáz kilométeres horvát
tengerpart a legvonzóbb célpont:
nyáridőben Magyarországról és Er-
délyből is ide utazik a tengerre vágyó
legtöbb turista.
Magyar múlt
Magyar szempontból azonban nem-
csak a festői szépségű dalmát tenger-
part lehet vonzó az ország déli részein,
hanem a magyar–horvát határ menti
vagy a határtól kissé távolabbi tele-
püléseket is érdemes meglátogatni,
hiszen mindenhol fellelhető a gazdag
magyar múlt. Elsősorban épített örök-
ségként, de több helyen élnek még
kis közösségekben magyarok is. Rám
az Eszékhez közeli Szentlászló tette a
legszebb benyomást, egy olyan falu,
amely a kilencvenes évek eleji véres
szerb–horvát háborúban nemcsak
lakosságát, hanem épületeinek több-
ségét is elveszítette. A helybéli magyar
lakosság a háború pokla elől Magyar-
országra menekült, de a kilencvenes
évek végére sokan visszatértek, és je-
lentős állami segítséggel újjáépítették
ezt a gyönyörű Árpád-kori települést.
Ha erre járunk, érdemes ellátogatni
a Dráva jobb partján fekvő Eszékre,
illetve a Drávaszög kis magyar telepü-
léseire is, mint Vörösmart, Kiskőszeg,
Kórógy, Hercegszőlős, Laskó vagy
Kopács, hogy csak a legismertebbeket
említsem.
A magyar múlttal azonban nem-
csak a magyar–horvát államhatár
közelében találkozhatunk, hanem
délebbre, a horvát főváros, Zágráb
térségében is, még akkor is, ha innen
napjainkra jórészt már kiveszett, el-
vándorolt, beolvadt a magyarság,
„csupán” templomaink és más tör-
ténelmi épületeink emlékeztetnek a
korábbi évszázadok virágzó magyar
életére.
Jómagam megfordultam a Zág-
rábhoz közeli Kőrösön (Križevci) is,
amely III. Béla okleveleiben jelenik
meg először 1193-ban, így a mai Hor-
vátország egyik legrégibb települése.
A 13. században vált királyi várossá,
ahol eleink több országgyűlést is tar-
tottak: a középkorban ez volt a Ma-
gyar Királyság déli tartományának
egyik legjelentősebb és legnagyobb
városa: lakossága meghaladta a
Szent László királyunk által alapí-
tott Zágrábét is. A történelem kiszá-
míthatatlan fi ntora miatt azonban a
horvát főváros, Zágráb ma egy közel
800 ezres lélekszámú nagyváros,
Kőrös lakossága pedig alig több 11
ezer főnél. A dicső múltra a városka
nyolc középkori temploma emlékez-
tet, közülük legrégibb a napjainkra
teljesen felújított, a 13. század elején
épült Szent Kereszt-templom és az
egykori Ágoston-rendi, majd feren-
ces kolostorrá vált épületegyüttes.
Mediterrán tengerpart
A turista számára azonban nemcsak
a látnivaló, hanem a harapnivaló is
igen fontos. Az 56 ezer négyzetkilo-
méteren fekvő, kifl i alakban a Föld-
közi-tenger mentén 500 km-es part-
szakasszal rendelkező országnak az
éghajlata mellett a gasztronómiája is
nagyon változatos.
Az adriai tengerpartra koncent-
rálódó horvát turizmus a 19. század
második felében alakult ki: a monar-
chia korabeli híres üdülők – Opati-
ja-Abbházia, Lovran, Dubrovnik-Ra-
guza – ma is őrzik hírnevüket és
vendégmarasztaló kínálatukat.
A déli részek étkei zömében olasz
és görög eredetű mediterrán ételek: a
dalmát konyha elsősorban a tonhal,
a tintahal, a makréla és a szardínia
vagy szardella felhasználására ala-
poz. A horvát tengerpart kedvelői
sokszor találkoznak a mindenhol
megvásárolható, gyufaszál nagysá-
gú szardellával, amit girice elneve-
zésű termékként kínálnak, és citrom-
mal tehető ízletesebbé. A tengerparti
horvát halpiacok és helyi éttermek,
falatozók felhozatala azonban en-
nél sokkal gazdagabb: minden
tengerből származó, ehető élőlényt
megtalál itt a vásárló rákoktól, po-
lipoktól kezdve a távolabbi vizekből
származó cápafélékig, de kedvelt az
osztriga és a kagyló is. Több erdélyi-
vel találkoztam, akik apartmanokban elszállásolva főztek a családnak
a környéken megvásárolható friss
élelmiszerekből. A horvát tengerpart
éttermeiben, kisvendéglőiben vagy
falatozóiban is sokféle halételt meg-
kóstolhatunk. Az árak gyakorta nem
a mi zsebünkhöz méretezettek, így
érdemes keresgélni olcsóbb helyeket
is, mert ezekből is akad, ha a turista
idejében érdeklődik.
A dalmát konyhában marha- és
a bárányhússal is találkozhatunk:
ezeket főleg roston sülve kínál-
ják. Igen ízletes a füsttel tartósított
dalmát sonka, amelyre sok élel-
miszerüzletben rábukkanhatunk.
Olaszország felé közeledve, az Iszt-
riai-félszigeten ránk köszönnek az
olasz hagyományok: mindenhol
kínálják az olasz tésztákból készült
menüket, sok a pizza és a rizottó. A
sok olívaolajat felhasználó horvát
mediterrán konyha tehát igen sokszínű. Nem szabad megfeledkezni
másik alapanyagáról, a sajtról sem,
amely számos étel elengedhetetlen
tartozéka.
Kevés leves, sok pörkölt
A domborzati formákban, éghajlat-
ban és gasztronómiában is sokszínű
Horvátország azonban teljesen meg-
változik, ahogy a mediterrán tenger-
partot és klímát hátrahagyva észak
felé közeledünk, a hegyeken át. Egy-
re több a nálunk is jól ismert étel: az
észak-horvátországi településeken
gyakran ugyanolyan ízeket kóstolha-
tunk, mint a Kárpát-medence többi
régióiban. Ettem itt kiváló minőségű
magyar csirkepaprikást, sőt, ha kide-
rül, hogy a turista magyar, külön is
kedveskednek vele. Ez nemcsak ab-
ban mutatkozik meg, hogy amelyik
vendéglátó ismer néhány magyar szót,
az szívesen használja a magyar vidé-
kekről érkező vendégekkel folytatott
kommunikációjában, hanem előszere-
tettel kínálják a hagyományos magyar
konyha receptjeit is. A magyar eredetű
ételek közül Észak-Horvátországban
leggyakrabban a pörköltekkel ta-
lálkozhatunk, amihez tésztaneműt,
puliszkát vagy egyéb köreteket kínál-
nak. Érdekes módon a horvát–magyar
együttélésből híres magyar leveseink
maradtak fenn legkevésbé: a magyar-
lakta településeket leszámítva nem
igazán találkoztunk ilyen ételekkel.
A brudetként kapható halleves a Kár-
pátokon túli román vidékeken elter-
jedtebb halászcsorbára hasonlít, de
ínyenceknek nem hasonlítható ösz-
sze egy fi nom halászlével, ahogyan
azt a Tisza partján készítik a magyar
szakácsok. A tengerparti övezetben
elterjedtebb a tojásból, cukorból és
fahéjból készült, citrommal ízesített
citromleves. Az olasz konyha hatására
honosodott meg a manestra: ez vörös-
borból, zöldségből és pirított tésztából
áll. Aki viszont a magyar réteseket
szereti, annak érdemes megkóstolnia
a bureket. Túróval készült változata a
mienkre hasonlít, de a horvátok hagy-
mán pirított marhahússal is kínálják,
ami viszont már Törökországban gya-
koribb változata a rétesnek.
A horvát miccs
Amikor először kóstoltam a pljes-
kavicát vagy csevapcsicsát, sokkal
ízletesebbnek találtam a román
miccsnél. De talán csak azért, mert
román vidékeken a 20. század elején
elterjedt csórékolbász régi, birkahúst
is tartalmazó összetételét ma már ke-
vesen tartják be.
Ez a Perzsiából származó, arab
és török közvetítéssel Európa teljes
déli részén elterjedt fűszeres hús-
gombóc, avagy csórékolbász nap-
jainkra csak a balkáni államokban
– Horvátországban, Szerbiában, Ro-
mániában, Albániában és Törökor-
szágban – maradt fenn. Nehéz meg-
mondani, hol a legfi nomabb, hiszen
nagyjából hasonló receptek alapján
készül. (Az eredeti, perzsa recept
összetételhez képest az egyetlen újí-
tás az olcsósága révén egyre elter-
jedtebb disznóhús.)
A horvátok büszkesége, a csevap-
csicsa számomra azért volt igen érde-
kes, mert mustár helyett paprikából,
padlizsánból és fokhagymából ké-
szült mártással, úgynevezett ajvár-
ral kínálták. Nyomtatónak itt is a sör
talál hozzá leginkább, de aki Horvát-
országban utazik, annak a jó horvát
sörök mellett érdemes megkóstolnia
a dalmát borokat is: a tengerparti,
mediterrán éghajlat mind a fehér-,
mind a vörösborok előállításában
fontos tényező, a nemes nedűk közül
nem egy Európa élvonalába tartozik.
KA: Kilátás a dalmát tengerpartra
a vendégfogadó udvaráról.
KA: A Szentlászló felszabadításáért életüket vesztett
magyar és horvát hősök emlékműve.
KA: Szentlászló felújított temploma.
KA: Kőrös belvárosa. A középkori
városka Horvátország egyik
legrégebbi települése.
KA: Horvát autópálya. A tengerparti turizmust a kiváló autósztráda-hálózat futtatta fel .
